2 germanista

diplomákkal
helyfoglalás a Gólyavárban

a kézfogás

Eljött ez a pillanat is és most is egymás mellett ültünk, mint 2006 április óta németes ügyekben mindig, amikor is felszálltunk arra a vonatra a Keletiben azzal a sok cuccal és elindultunk Erlangenbe. Együtt csináltuk végig kint a legtöbb órát, együtt tartottunk a német hallgatóságnak kiselőadást, együtt vizsgáztunk, együtt ismertettük el itthon - sokszor küzdelmek árán, együtt stresszeltük végig a szakdogaírást, együtt tanítottunk, együtt államvizsgáztunk és ittunk utána a sikerekre, hol egy presszóban, hol a Bartókon egy buli keretében. Ezért örülök, hogy csak eljöttél és együtt is vettük át!

Síelős hétvége Ausztriában - 2008. február 8-10.

a hegy tetején még magabiztosan
hogyan tovább lefelé?
csak túléltem

sármos férfi síruhában

egy újabb kihívás tetején

variációk tájra 1.

az ott, aki próbálkozik, én vagyok

variációk tájra 2.

variációk tájra 3.

variációk tájra 4.

Szilveszter 2007/2008 Zsófiéknál a Bartókon

hangulat
meg ez is
biztos vagyok benne, hogy Bence itt éppen majonézes krumplit kért :):):)

Divya and Att

konyhai életkép

női szakasz

sztárfotó

Első karácsonyunk az új lakásban

a fa
egy meghitt pillanat
együtt
bontjuk az ajándékot

A közös készülődés, hogy együtt választottuk ki és díszítettük fel, a meglepetés öröme, az, hogy kettesben is, úgy igazán, otthon, NÁLUNK, ezért marad emlékezetes ez az első igazán közös karácsonyunk.

Lakásavatónk - 2007 október 27.

eszem-iszom
koccint és örül
újra együtt, ritka pillanatok egyike, tehát megint öröm

hatottak a felesek, ezért is az öröm

M&Ms :)

Robi and Dite

Norocsék itt is aludtak

Dia és Bencus úgy, mint mindig...

Szóval lakást avattunk az Erasmusosokkal és azért csak erről közlök képeket, mert a többi akalommal nem készültek. Volt eszem-iszom, és ha jött egy új vendég azzal újabb feles az új lakás örömére. Azóta már mocsárpartynak is helyt adott kis fészkünk, amit belaktunk, szeretjük és csinosítjuk azért még mindig. Hogy valóban olyan legyen, ahova jó érzés hazajönni.

Egy hosszú nyárról röviden

Nos, igen, a nyár hosszú volt, hisz majdnem végig próbaidős voltam az EDS-nél. Így csak hosszú hétvégék fértek bele. Att úgyis három hétig Amerikában tréningezett, mire hazajött, meg már szinte indultunk is nyaralni. Először hosszabb időre csak kettesben...

De, mindezekelőtt, június 26-án Attom diplomás ember lett, én meg nagyon büszke voltam rá. Aztán augusztusban még Juan is repülőre szállt, hogy megismerje a Balatont, ahol a többi elsőféléves Erasmusosokkal gyűltünk össze már-már hagyományt követve Zsófiéknál, Akarattyán. Jajj, idilli volt az a három nap újra együtt! Ahogy pedig letelt a próbaidőm és kivehettem a jól megérdemelt szabit, nekivágtunk északnak és 9 meseszép napot töltöttünk Stockholm és Oslo felfedezésével.

Beszéljenek helyettem a képek!

Att diplomaosztója - 2007. június 26.

a diplomaosztót megelőző bálon
már diplomásként
én meg nagyon büszkén

Balaton - 2007. augusztus 3-5.

Zsófi és a bogrács
defekt után, mégis szerencsésen - Bencéék
nagy lány - kis bicikli...
Juan is eljött

na igen, és én mégsem vagyok féltékeny...

...mert aztán

Nórám és Márk

Juannal

where no teambuilding is needed

kávéosztás után

Zsófiék kertjében

Stockholm - 2007. augusztus 18-22.

stockholmi sikátor
látkép hajóról
skanzen

a városháza előtt

az óvárosi főtéren

Oslo - 2007. augusztus 22-26.

kikötő
naplemente
mi

egy troll és én

Oslo szoborparkjában

Nyáresti vacsora a teraszon

Történt ugyanis, hogy Norocsunk Pesten járt, így Zsófival és Attal együtt négyesben elköltöttünk egy amolyan "cézársalis" vacsorát a teraszon, miközben - nem tudok erre jobb frázist - ott folytattuk, ahol legutóbb abbahagytuk: pletyi, "kivelmivan", és a régi közös sztorik sora. Jó volt, mint mindig, újra együtt lenni. Aztán Norocs nálunk aludt, az is kicsit olyan volt, mint mikor a Langezeiléről átjött az én kis Sieglitzhofi szobámba és ottragadt. És nála még azt se bántam, ha hajnali kettőkor jött és én éppen vizsgára tanultam, vagy Seminararbeitet írtam....

öhh, na igen, az este első fényképe...

ez már kicsit beállítottabb...

amikor újra találkozunk is olyan, mint régen...

még mindig és még soká...

Erasmusos emlékidézés...

Tavaly ilyenkor...

"Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze
Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre" (Ady Endre)

Ezt írtuk az Ágiék nászajándékát kísérő képeslapba. Az egyik legmeghatározóbb költő nekem Ady, Radnóti mellett, az idézetet pedig Att találta, titkon örültem is, hogy így beletalált a nekem is legjobban tetszőbe. Múltkor azt írtam, hogy a blog már csak akkor fog bővülni, ha mi Erasmus-osok újra találkozunk, de úgy gondolom ez a kivételes alkalom és az oröm és meghatottság, amit a barátnőm esküvőjén éreztem, kivételt tehet. Ide úgyis mindig személyes dolgokat írtam ki magamból, most is így teszek. Mennyivel szebb apropó beteljesedett boldogságról, vagy egy új kis élet kezdetéről írni, mint arról, hogy két hete dolgozó nő lettem. Ez utóbbi eltörpül a két korábbi mellett. Öt napon belül két csodás, felemelő, mindennél fontosabb dolog történt a környezetemben. Ági barátnőm összekötötte az életét a szerelmével, Móni barátnőm pedig ma hajnalban életet adott a kisfiának Levente Álmosnak. Ági örömében osztozhattam, hiszen engem választott tanújának, (Ági! Nagyon meghatott ez a gesztus, többet jelentett nekem, mint gondolnád!) Móni kisfiát pedig remélem mihamarabb láthatom. Mindkét párnak sok boldogságot kívánok ezúton is!

Mennyire nem gondoltam volna tavaly ilyenkor, hogy egy év múlva itt tratunk majd. Ági férjhez megy, Móni babát szül, Nóra meg annyira tud hiányozni, ha ilyen messze van és készek vagyunk Zsófival, ha végre van időnk, beülni valahová és beszélgetni órákat úgy, ahogyan egy évig azt minden délután tettük az ő erkélyén. Talán ezt a blogot is azért nem tudom befejezni, mert életre szóló kapcsok kötnek oda, a blog születésnek helyszínéhez, Erlangenhez, és az ott megismert emberekhez. Nomeg azt sem gondoltam volna egy éve, hogy épp konyhabútort rendelünk majd, meg bútorfelfedező körutakra járunk, hogy egy multinál fogok dolgozni és nem várok semmit sem jobban az összeköltözésnél... Mert egy éve ilyenkor nem tettünk mást, csak felhőtlenül mulattunk az erlangeni Bergkirchweih-en, ittuk a sört az Entlass Kellerben, énekeltük, hogy Hey Jude..., meg az asztal tetején táncoltunk. És most... Akkor az volt a világon a legjobb, hogy ott lehettem, most meg az a legjobb, ami most történik. Továbbra is....

Kedves idei Erasmusosok! Jó "Bergkirchweih-t" Nektek is!

Az elmúlt pár hét

Megint van alkalom írni. Robi és Nóra húsvétkor Budapesten jártak és ez alkalmat adott egy újabb Erasmus-os találkára. (Most konstatáltam csak szomorúan, hogy nem is csináltunk képeket!!!)

A Nagypéntekem egy hosszúra elnyúlt Assessment Centerrel indult. Az eltés állásbörze óta ugyanis egyfolytában állásinterjúkra járok és az egyik cégénél aznap volt az utolsó forduló. Amint vége lett, Robival mentem találkozni. Erlangen után a Batthyány téri aluljáróban találkoztunk... Szegénynek fél óráig az indokaimat soroltam, miért is nem fogom elfogadni az aznap elémtett szerződést. Mondjuk Robi egyetértett, mint mindig: "Ágókám, úgy csináld, ahogy Neked a legjobb!"

Sétáltunk egy nagyot és mutattam Neki két helyet, ahol még nem járt: a Gellért hegy tövében elterülő sziklakápolnát, meg az új Nemzeti Színház parkját, zikkuratostul, mellesleg a Citadellához is felmásztunk. Közben persze jól elbeszélgettünk, mindenről. Őt az érdekelte leginkább, hogy az itthoniakkal mi van, engem meg az, hogy az Erlangenben maradtak hogy vannak, illetve milyen az új csapat. Legnagyobb meglepetésemre, Robi nem kritizálta meg a Nagyi Palacsintázójának főztjét, majd a Menta Teraszon elfogyasztott mokka turmixot sem! :)

A húsvéti hétvégén többek között Dobogókőn voltam a szüleimmel, szép kirándulóhely, ajánlom mindenkinek! Legközelebb bringával kéne arrafele visszamenni. Húsvét hétfőn pedig Robinál gyűltünk össze. Nórával, Bencéékkel és Zolival is találkoztunk. Így egy év elteltével a fiúk újra meglocsoltak bennünket, csak Juan "magyaros" locsolóversmondását hiányoltuk, de nagyon. Kedden Norocsom végre meglátogatott engem és nálunk volt majdnem egész nap. Végre jól kibeszélhettük a dolgainkat!

Egyébként meg a tangyak végefelé járok, a 11. osztályban letanítottam 10 órát, most egy hétig helyettesítettük a külföldön lévő mentortanárunkat a 7. osztályban, ahol a jövő héten folytatom a tanítási gyakorlatomat és ahol vizsgatanítani is fogok. Tökjó élmény az egész és remélem, hogy a pénzkereseti okokból a hetekben történő pályamódosításom nem marad végleges és taníthatok még majd egyszer sokat.

Na, igen az állásinterjúsorozat végére értem és úgy érzem megtaláltam az igazit. A napokban kiderül...

Más nagy öröm is ért! Esküvői tanú leszek, mégpedig barátnőméknél Ágiéknál. Szerintem egyelőre nagyobb izgalomban vagyok, mint Ők. Az öltözéket végre kitaláltam...

Att időközben 23 lett, végre behozott és nem vagyok nála öregebb (októberig legalábbis...). Voltunk mostanában Lillafüreden is kirándulni, meg Húsvétkor egy libegős-gyermekvasutas fél napra is jutott időnk. Végre azt is megtudhattam, milyen egy miskolci egyetemi szakestély. Egyébként egyfolytában rohanunk: munka, tanítás, magántanítás, diplomamunkaírás, vizsgárakészülés, meg ugye készülünk a nyárra... Amikor végre megvalósul az álmunk és...

tavaszi infós szakestélyen, Miskolcon

Attal Lillafüreden

és egy másik Attilával ugyanott :)

libegőn, nappal szemben

végre egy kicsit erre is jutott idő

úttörő, párdon, gyermekvasutas idill

23. szülinap

én sütöttem!

kilátás Dobogókőről a Dunára